Győr elővárosa, az M1-es autópályától délre, a 83-as és a Győr-Pápa-Szombathely vasút mentén fekszik, a Bakony és a Kisalföld találkozásánál. 1934-ben három falu (Csanakfalu, Csanakhegy, Ménfő) egyesítésével nagyközségi rangra emelkedett. 1971-től Győr IX. kerülete. Kedvező földrajzi helyzete miatt már igen régen lehetővé tette az ember letelepedését. Napjainkban is előkerülnek a Rába-folyó iszapjából a kőkorszaki ember jelenlétét bizonyító kőeszközök. A középső bronzkor 'mészbetétes kultúra népe' itt hagyta a szépen munkált kagylóhéj porával díszített cserépedényeit. Különösen gazdag kelta és római emlékekben Egész kelta falut, - kutastól élelmiszer tárolóval, kovácsműhellyel tártak fel és temettek el újra az új utak alá. Ha erre visz a látogató útja, gondoljon arra, hogy rajta kívül már évezredekkel ezelőtt itt jártak a rómaiak, longobárdok, avarok és a honfoglaló magyarok. Aki Ménfőcsanakon jár, a népek országútján jár.
A magyarok betelepülése után írott forrásokból ismerjük: neves császárok királyok, hadvezérek voltak a vidék "vendégei". 1044-ben III. Henrik német császár jött Szent István király utódának Orseoló Péternek segítségére Aba Sámuel magyar király ellen a trónviszályt eldöntő ménfői csatába (1044. július 5-én Aba Sámuel serege elveszítette a csatát).
IV. Béla király a ma Királyszéknek nevezett dombon (Győr felől az autópálya alatt a városrészbe érkező a Győri út jobb oldalán találja) amely alatt egy kelta királyné nyugszik, tartotta 1244-ben a környék nemeseinek az ítélőszéket. I. (Nagy) Lajos és Zsigmond uralkodása idején sokáig nádori részországgyűlések, majd köznemesi közgyűlések színhelye. 1598-ban a ménfői dombok között bújt el és indult Győr visszavételére Pálffy Miklós és Schwarczenberg Adolf tábornagyok serege. A török kort idézi a ma már csak nevében fennmaradt- Világosvár, a győri vár elővára, ahonnan tűzjelekkel jelezték az ellenség közeledtét. 1683-ban Kara Musztafa az utolsó török hadjáratban Bécs ellen vonulva pusztította el a vidéket. 1704-ben a koroncói csatában Forgách Simon, Rákóczi tábornagya és Heister, a német császár generálisa vívott csatát. Ekkor Ménfő ismét elpusztult. Lakói a védettebb, dombos terület peremén telepedtek le. A népmonda emlékezni vél II. Rákóczi Ferencre is, akinek itt tartózkodásának emlékét korábban fa (Rákóczi fa), ma kőoszlop hirdeti a Kuruc út végén. Errefelé jöttek Napóleon hadai a Kismegyeri csatatérre, a csanaki domboldalon a templom fölött irányította Jenő olasz alkirály a csatát. A szőlőhegyben lévő Ecker villának pincéjében rejtették el Napóleon elől a herczogenburgi apátság kincseit. Az 1848/49-es szabadságharc utolsó dunántúli ütközete a ménfői vasútállomás körül volt, a győri csata részeként. Az 1849. június 28-án ellenséges ágyúgolyótól elesett Szabó János huszárszázados Virághalmi Ferenc által állított emlékművét - Koroncói úton a vasútállomás előtt - gondosan ápolja az utókor.
|
Ménfő, Csanakfalu és Csanakhegy története: Ménfő, a sokoróaljai hegyek alatt fekvő magyar kisközség, 148 házzal és 888, nagyobbára római kathalikus vallású lakossal. Postája helyben van, szintúgy távírója és vasúti állomása is. Egyike a legrégibb megyebeli községeknek, megy Kézai krónikája szerint 1170 körül Konrád királyi jobbágy birtoka volt, ki azt négy unokájára és Szentmárton egyházára hagyta. Ebben az időben Mefu, néhol Mensow volt a neve. Korábban népes falu, azután puszta és szőlőhegyközség, de újabban ismét község. 10044. július 5-én színhelye volt a Péter és Aba királyok alatt vívott nagy csatának. Az e csatában elesett sok német harczos után hosszú ideig "Veszett német" volt a neve. 1250-ben villa Menfu alakban találjuk említve. 1412-ben Laky György egy résznek a zálogbirtokosa, a XV. század végén pedig már a Pokyaknak is van itt némi részük. Ez időtájt a Gara család is egyik zálogbirtokosa. 1430-ban possessio Meenfw alakban találjuk feljegyezve. 1460 körül a Szentgyörgyi grófok szerezték meg Ménfőt, a Pokyaknak egyéb birtokaival együtt, de a Poky családbeliek ellentmondottak, sőt a birtokokat a Szentgyörgyiektől el is foglalták. 1517-ben Szapolyai János az ura. 1609-ben már az elpusztult helyek között van felsorolva és alig települt meg újra, a török ismét felégette, később pedig Heister hadai égették és dúlták fel. A XVII. század első negyedében Czobor György is birtokosa volt, sőt a vármegyei levéltár adatai szerint, a győri jezsuiták is. 1615-ben a vármegye a ménfői hegy legmagasabb pontján váracsot építtetett, s ennek Világosvár volt a neve, de a törökök lerombolták. Helyét, melyen most kereszt áll, máig is Világosvárnak nevezik. Az újabb korban a gróf Esterházyak lettek az urai, 1817 óta a Bezerédj család inscriptionalis birtoka és 1890 óta tulajdona. A régi nemesi kuriát 1804-ben gróf Esterházy Pál építette. A községben csak kápolna van. Az itteni szőlőterületet lassanként rekonstruálják. A sokorói domboknak ez a lejtője különben régóta a győriek kedvelt nyaralóhelye. |
|
a |
|
Csanakfalu, magyar kisközség, a győr-fehringi vasútvonal mentén, a Marczal folyótól félórányi távolságban, 69 házzal és 399 római katholikus vallású lakossal. Plébániája 1787-ben keletkezett. Vasúti állomáshely, postája Ménfőn és távírója Kismegyeren van. A győriek kedvelt kiránduló helye; számos előkelő győri polgárnak van itt csinos nyaralója és szőlőbirtoka. Már 1216-ban, III. Incze pápa bullájában villa Chonuk néven falu. A szentmártoni apátság ősi birtoka,mely a török világban behódolt és 1617-ben majdnem egészen elpusztult. Alig kezdett ismét telepedni, az átvonuló török hadak ismét elpusztították. Később, 1729-ben németeket telepítettek ide. A község csak a legújabb korban magyarosodott meg teljesen. 1727-ben és 1729-ben Chonak faluban mindössze nyolcz jobbágyot írtak itt össze. A községben Hilbert Károly országos képviselőnek gőzmalma van. 1863-ban a falu nagyobb része leégett. Határában áll a történelmi nevezetességű Királyszéke nevű halom, ahol a győri és komárommegyei nemességgel hajdan királyi, nádori és megyei gyűléseket tartottak, mint többek között Konth Miklós nádor 1351-ben, és Gara nádor 1375-ben és 1386-ban, valamint Ilsvay nádor 1394-ben |
|
a |
|
Csanakhegy, magyar kisközség, Csanakfalu szomszédságában, körjegyzőségi székhely, 240 házzal és 1072, nagyobb részben római katholikus vallású lakossal. Postája Ménfő, távírója Kismegyer, legközelebbi vasúti állomása Csanakfalu és Ménfő. Kezdettől fogva Csanakfalu sorsában osztozott; itt laktak az apátság szőlőművesei. 1635-ben a győri jezsuitáknak is volt itt nagyobb szőlőbirtokuk. A múlt század elején Csanakhegy községnek 900 lakosa volt. A csanaki szőlők jóízű bort teremnek. A lakosok nagy része Győrött piaczi henteskedést űz. A község határához tartozó, ú.n. Rákóczi-dűlőn álló fát a lakosok Rákóczifának nevezik és mindenféle hagyományt fűznek hozzá, melyeknek azonban alapjuk nincsen |
Egry Ildikó a győri Xantus János Múzeum régészeti gyűjteményének munkatársa elmondta, a csontvázas sírokat mélyre ásták, ennek köszönhető, hogy épek maradtak a sírmellékletek, amelyek a régészeti emlékek datálásához adnak támpontot. A kelta férfiakat fegyverzettel temették el, a csontvázak mellett megtalálták a vaskardot, a pajzsot, a lándzsákat, de előkerültek birkanyíró ollók, kések és egyéb munkaeszközök is.
A női sírok ruhatűket, bronz karkötőket, bokapereceket, pasztagyöngyöket rejtettek. 
A sírokból nagyméretű kerámiaedények is felszínre kerültek. Közülük többnek a magassága a fél métert is meghaladja. A sírokba szánt cserépedényeket nem égették ki a kelták úgy, mint a használati tárgyaikat. 
A rossz kiégetés miatt mállékony anyagot a restaurátorok speciális anyaggal itatják most át, amely az agyagot megszilárdítja. A kelták korongolták kerámiáikat. Készítőik kedvelték a mai bormérőkhöz hasonló, úgynevezett lencseformát. Többféle korsó is egykori gazdája mellé került. Általában díszítetlenek, csupán elvétve jelenik meg a pontkörös bepecsételt díszítés. A ménfőcsanaki lelőhelyen a volt TSZ-kertészet és a Savanyítóüzem mellett a Kárpát-medence egyik legkorábbi kelta temetőjének részletét Uzsoki András kezdte feltárni. Azóta a sokáig használt temetőnek még jó pár sírját sikerült megmenteni. Az ásatást a jövőben is folytatni szeretnék, mivel a ménfőcsanaki az ország egyedüli legnagyobb ilyen korú és egységében vizsgálható, modern régészeti eszközökkel feltárt temetője, ahol i.e. 2. századból való hamvasztásos sírokat is rejtett a föld. A tárgyi emlékeket a téli hónapokban restaurálják, majd kiállításon mutatják be. A sírokról pedig teljes körű dokumentációt állítanak össze a régészek. A kelták majd fél évezreden át éltek Magyarország területén. A több hullámban történt kelta hódítás során i.e. 400 táján érték el nyugat felől ezt a területet az első beköltözők. Az i.e. 4. századtól már jelentősebb a kelta népesség ezen a tájon és megérik a római hódítást is. A kelta falvak a római légiók ellátását szolgálták. Egry Ildikó elmondta, még keresik azt a falut, amelynek lakói a ménfőcsanaki temetőben kerültek végső nyughelyükre.
Ménfőcsanak néprajzi történelméhez tartozik a "Dikó". Dikó – csuhéval beszőve, Ménfőcsanak (Győr-Sopron megye). Takács József parasztgazda készítette saját használatra, 1950 körül (Néprajzi Múzeum, Budapest, ltsz. 69.49.1)
A Győr közelében fekvő Ménfőnél megütköztek III. Henrik német-római császár és Aba Sámuel magyar király hadai. 
Árulás következtében Aba Sámuel megsemmisítő vereséget szenvedett, majd nem sokkal ezután megölték. Aba Sámuel 990 körül született a Mátra-vidéken, egy, a magyarokkal szövetséget kötött kabar törzs fejedelmi családjából származott. Egyes történeti források szerint Szent István húgát vette feleségül, más forrás szerint Szent István unokaöccse volt, mivel apja Géza fejedelem leányát vette feleségül. Elnyerte a nádori méltóságot, vezette a király hadait a lengyel fejedelem elleni háborúban. Támogatta a kereszténységet, kolostorokat alapított. Valószínűleg ő is felesküdött István király halálos ágyánál a trón örökösére, Orseolo Péterre. Péter király azonban népszerűtlenné vált, mivel a magyar főurak és főpapok tisztségét szinte mindenütt idegenekkel töltette be. Megszegte Szent Istvánnak tett ígéretét is, mert háziőrizetbe vétette az özvegy Gizella királynét, elvette javait és zár alá helyezte birtokait. 1041-ben Aba Sámuel vezetésével űzték el Pétert, aki Regensburgba menekült és III. Henrik német-római császártól kért segítséget. 1042-ben Aba Sámuel csellel magához hívta és bunkósbottal agyonverette az 50 legtekintélyesebb ellenzéki főurat. Ezzel szembe került Gellért püspökkel, aki 1044-ben Csanádon a húsvétra tervezett koronázását megtagadta, a hatalommal szembeszállva megjósolta a pogánylázadást, a király halálát és saját maga vértanúságát. Aba Sámuelt mégis megkoronázták, és hatalma megvédése érdekében háborút indított III. Henrik ellen. A császár Péter megsegítésében jó alkalmat látott arra, hogy kiterjessze uralmát Magyarországra is, ezért 1044-ben Aba Sámuel ellen küldte hadseregét. Július 5-én a Győr vármegyei Ménfőnél került sor a döntő ütközetre, ahol Aba Sámuel árulás miatt elvesztette a csatát. Menekülés közben fogságba esett és megölték. Az általa alapított sári (ma: Abasár) monostorban temették el. Amikor néhány év elteltével felnyitották a sírját, a hagyomány szerint begyógyulva találták a sebeit. Mondák szövődtek alakja köré, a nép majdnem szentként tisztelte. Részletes leírás a kor akkori történéseiről: Szilágyi: A Magyar Nemzet Története lapjairól.